Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyulak


Nyúlfélék
Evolúciós időszak: Késő eocén – jelen
Nyugat-amerikai üreginyúl (Sylvilagus bachmani)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Nyúlalakúak (Lagomorpha)
Család: Nyúlfélék (Leporidae)
(Fischer, 1817)

Szinonimák
Bunolagini Averianov, 1999
Lagidae Schultze, 1897
Leporidae Gray, 1821
Leporinorum Fischer, 1817
Oryctolaginae Gureev, 1948
Pentalaginae Gureev, 1948
Hivatkozások


A Wikifajok tartalmaz Nyúlfélék témájú rendszertani információt.


A Wikimédia Commons tartalmaz Nyúlfélék témájú médiaállományokat.
 

A nyúlfélék (Leporidae) az emlősök (Mammalia) osztályához és a nyúlalakúak (Lagomorpha) rendjéhez tartozó család.

A családba 1 élő alcsalád és 2 kihalt alcsalád tartozik. Az élő alcsaládban 11 élő nem, 5 kihalt nem és 61 élő faj van.

A nyúlfélék hímjét baknak nevezik.
 

Előfordulásuk

A nyúlfélék az egész Földön őshonosak, kivéve az Antarktiszt és Ausztráliát és Óceániát, ahová az ember telepítette be őket. A betelepített helyeken kártevő állatoknak számítanak, míg az eredeti élőhelyükön számos ragadozó állatnak a fő táplálékforrása. Egyes nyúlfaj végveszélyben van.


Megjelenésük

A nyulak kis és közepes méretű állatok, amelyek a gyors helyváltoztatáshoz alkalmazkodtak. Legfőbb jellemzőik a hosszú hátsó lábak és a hosszú fülek. A hátsó lábakon 4 ujj van, míg a rövidebb mellső lábakon 5 ujj található. Talpuk szőrős, hogy ne csússzanak el futás közben. Mindegyik ujjukon erős karmok vannak. Hosszú mozgatható füleikkel igen jól hallanak. Nagy szemeik segítségével, a nyulak jól látnak még éjjel is, emiatt többségük éjjel vagy alkonyatkor, illetve hajnalkor tevékeny.[1]

Az állatok mérete az apró észak-amerikai törpenyúltól (Brachylagus idahoensis), amely 25-29 centiméter hosszú és 300 gramm súlyú, a mezei nyúlig (Lepus europaeus), amely 50-70 centiméter hosszú és 2500-6500 gramm súlyú, terjed.

A nyúlfélék tápanyagszegény élelmen is egészen jól megélnek: a rendkívül hosszú vakbélben a nyúllal szimbiózisban élő baktériumok ugyanis képesek a cellulóz és egyéb, a nyúl saját emésztőnedveinek ellenálló rostok bontására, és azokat értékes fehérjéik felépítése során hasznosítják. A mezei és az üregi nyúl táplálékszükséglete nagy részét ebből fedezi. Világrajöttükkor még nem rendelkeznek ezzel a fontos adottsággal, így a tápanyagok egy részéhez anyjuk ürülékéből jutnak hozzá. A nyúlfiókák egy különleges, úgynevezett lágy ürüléket fogyasztanak el, amely anyjuk vakbelében képződik, de kifejlett korban már maguk is termelik, és ezzel jelentősen javítják emésztésük hatásfokát. A normális ürülék ezzel szemben egészen más, az ismerős bogyó formában ürül, nincsenek különleges tulajdonságai, legfeljebb csak a territórium megjelölésére szolgál. E családba tartozó állatok zápfogaik alapján első pillantásra a rágcsálókhoz sorolhatnánk. De éppen a fogazatban rejlik a különbség, amelyet a rokonsági kapcsolatok vizsgálata során nagyon is fontosnak ítélnek meg: a nyúlfélék felső állkapcsában a két metszőfog mögött egy második pár is található, a fogzománc ezeket is teljesen körülöleli. A valódi rágcsálóknál csak egy pár metszőfog nő ki, amelyek az alsó állkapocs megfelelő fogaihoz illeszkednek. A külső formát a funkció határozza meg, és nem jelent szorosabb rokonságot, mint ahogy azt a nyúlfélék kövületi maradványai is bizonyítják. A nyúlféléket és rágcsálókat tehát egymással párhuzamosan futó fejlődési ágnak kell tekintenünk (konvergens evolúció). A nyúlfélék fogképlete a következő:


Életmódjuk

Az állatok sokféle élőhelyhez alkalmazkodtak, köztük a sivataghoz, tundrához, erdőhőz, hegyekhez és mocsarakhoz. A nyúlfélék egy része üregekbe húzódik vissza veszély esetén vagy pihenéskor, ilyen az üregi nyúl, míg a másik része e családnak a futást választja menekülésül, és egész életében a felszínen tartozkodik, ilyen a mezei nyúl.[1]


Szaporodásuk 

A vemhesség 28 - 50 napig tart, fajtól függően. A felszínen lakó nyulak kölykei fejlettebben születnek, mint az üreg lakóké, emiatt a vemhesség tovább tart nekik. A „felszíni” kölykök születésükkor szőrzettel rendelkeznek és nyitott a szemük, míg az „üregi” kölykök csupaszok és vakok.[1] Ha bőséges a táplálékkínálat az élőhelyükön, a nyulak évente többször is ellenek, emiatt számuk az adott helyen drámaian megnő.


Evolúcióju

A legidősebb nyúlkövület a késő eocén korszakból származik. Ekkortájt az állatok már jelen voltak Ázsia és Észak-Amerika területén is. Az idő teltével a nyúlfélék egyre gyorsabb állatokká váltak, hátsó lábaik kezdtek meghosszabbodni. Az oligocénben az észak-amerikai Palaeolagus rövid hátsó lábakkal rendelkezett, ami arra hagy következtetni, hogy inkább szaladott és nem ugrott; egyébként nyúlszerű lény volt.[2] Két, még le nem írt és nevezett fosszilis nyúlféle, (egyik Kína területéről, mindegy 48 millió évvel ezelőttről; a másik India területéről, mindegy 53 millió évvel ezelőttről), bokája, olyan ősi vonásokat mutat, hogy egyes tudós szerint a nyúlfélék és a pocoknyúlfélék családjainak különválását korábbra kéne tenni.[3]


Rendszerezés

A családba többek között az alábbi alcsaládok, nemek és fajok tartoznak:


Archaeolaginae 


Az †Archaeolaginae alcsaládba 22 kihalt nem tartozik:
†Archaeolagus Dice, 1917
†Hypolagus Dice, 1917
†Notolagus Wilson, 1938
†Panolax Cope, 1874


Palaeolaginae 

A †Palaeolaginae alcsaládba 22 kihalt nem tartozik:
†Agispelagus Argyropulo, 1939
†Aluralagus Downey, 1968
†Austrolagomys Stromer, 1926
†Aztlanolagus Russell & Harris, 1986
†Chadrolagus Gawne, 1978
†Coelogenys Illiger, 1811
†Gobiolagus Burke, 1941
†Lagotherium Pictet, 1853
†Lepoides White, 1988
†Nekrolagus Hibbard, 1939
†Ordolagus de Muizon, 1977
†Paranotolagus Miller & Carranza-Castaneda, 1982
†Pewelagus White, 1984
†Pliopentalagus Gureev & Konkova, 1964
†Pronotolagus White, 1991
†Tachylagus Storer, 1992
†Trischizolagus Radulesco & Samson, 1967
†Veterilepus Radulesco & Samson, 1967
†Litolagus Dawson, 1958
†Megalagus Walker, 1931
†Mytonolagus Burke, 1934
†Palaeolagus Leidy, 1856


Valódi nyulak

A valódi nyulak (Leporinae) alcsaládjba 11 élő nem, 5 kihalt nem és 61 élő faj tartozik:
Brachylagus (Miller, 1900) – 1 faj
észak-amerikai törpenyúl (Brachylagus idahoensis)

Bunolagus (Thomas, 1929) – 1 faj
dél-afrikai folyaminyúl (Bunolagus monticularis)

Caprolagus (Blyth, 1845) – 1 faj
sörtés nyúl (Caprolagus hispidus)

Lepus (Linnaeus, 1758) – 32 faj
Macrotolagus alnem, 1 faj
Allen-szamárnyúl (Lepus alleni)
Poecilolagus alnem, 1 faj
hócipős nyúl (Lepus americanus)
Lepus alnem, 3 faj
sarki nyúl (Lepus arcticus)
tundranyúl (Lepus othus)
havasi nyúl (Lepus timidus)
Proeulagus alnem, 3 faj
Espirito Santo-szigeti nyúl (Lepus insularis)
tibeti nyúl (Lepus tibetanus)
sivatagi nyúl (Lepus tolai)
Eulagos alnem, 6 faj
spanyol mezei nyúl (Lepus castroviejoi)
jünnani nyúl (Lepus comus)
koreai nyúl (Lepus coreanus)
mezei nyúl (Lepus europaeus)
mandzsu nyúl (Lepus mandshuricus)
etióp hegyinyúl (Lepus starcki)
Sabanalagus alnem, 2 faj
etióp nyúl (Lepus fagani)
szavannanyúl (Lepus microtis) - szinonimája: Lepus victoriae
Indolagus alnem, 3 faj
hajnani nyúl (Lepus hainanus)
indiai nyúl (Lepus nigricollis)
burmai nyúl (Lepus peguensis)
Sinolagus, 1 faj
kínai nyúl (Lepus sinensis)
Tarimolagus, egyelőre üres alnem
Bizonytalan helyzetűek (a Lepus nemen belül, határozatlan alnembe helyezett fajok), 12 faj:
japán nyúl (Lepus brachyurus)
kaliforniai szamárnyúl (Lepus californicus)
fehérfarkú nyúl (Lepus callotis)
fokföldi nyúl (Lepus capensis)
korzikai mezei nyúl (Lepus corsicanus)
Tehuantepec-nyúl (Lepus flavigularis)
ibériai mezei nyúl (Lepus granatensis)
Lepus habessinicus
gyapjas nyúl (Lepus oiostolus)
bozóti nyúl (Lepus saxatilis)
prérinyúl (Lepus townsendii)
yarkandi nyúl (Lepus yarkandensis)

Nesolagus (Forsyth-Major, 1899) – 2 faj
szumátrai üreginyúl (Nesolagus netscheri)
annami üreginyúl (Nesolagus timminsi)

Oryctolagus (Lilljeborg, 1874) – 1 faj
üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus)
házinyúl (Oryctolagus cuniculus domestica)

Pentalagus (Lyon, 1904) – 1 faj
amani nyúl (Pentalagus furnessi)

Poelagus (St. Leger, 1932) – 1 faj
gyepi nyúl (Poelagus marjorita)

Pronolagus (Lyon, 1904) – 3 faj
nagy vörös szirtinyúl (Pronolagus crassicaudatus)
Pronolagus randensis
vörös szirtinyúl (Pronolagus rupestris)

Romerolagus (Merriam, 1896) – 1 faj
azték nyúl (Romerolagus diazi)

Sylvilagus (Gray, 1867) – 17 faj
Microlagus alnem, 1 faj
nyugat-amerikai üreginyúl (Sylvilagus bachmani)
Tapeti alnem, 4 faj
mocsári nyúl (Sylvilagus aquaticus)
erdei vattafarkúnyúl vagy tapeti (Sylvilagus brasiliensis)
mocsári vattafarkúnyúl (Sylvilagus palustris)
venezuelai vattafarkúnyúl (Sylvilagus varynaensis)
Sylvilagus alnem, 9 faj
Audubon-vattafarkúnyúl (Sylvilagus audubonii)
Manzano-hegyi vattafarkúnyúl (Sylvilagus cognatus)
mexikói vattafarkúnyúl (Sylvilagus cunicularius)
floridai üreginyúl (Sylvilagus floridanus)
Tres Marias-szigeti vattafarkúnyúl (Sylvilagus graysoni)
hegyi vattafarkúnyúl (Sylvilagus nuttallii)
Appalache-hegységi vattafarkúnyúl (Sylvilagus obscurus)
Sylvilagus robustus
kelet-amerikai üreginyúl (Sylvilagus transitionalis)
Bizonytalan helyzetűek (a Sylvilagus nemen belül, határozatlan alnembe helyezett fajok), 3 faj:
Costa Rica-i vattafarkúnyúl (Sylvilagus dicei)
Omilteme-vattafarkúnyúl (Sylvilagus insonus)
San José-üreginyúl (Sylvilagus mansuetus)

Az alcsalád kihalt nemei:
†Alilepus Dice, 1931
†Pliolagus Kormos, 1934
†Pliosiwalagus Patnaik, 2001
†Pratilepus Hibbard, 1939
†Serengetilagus Dietrich, 1941